Inzulinrezisztencia

Inzulinrezisztencia kialakulása

Inzulinrezisztencia és egyéb betegségek

Táplálkozásterápia inzulinrezisztencia kapcsán

Mozgásterápia inzulinrezisztencia kapcsán

Inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése 

Mi az inzulin?

Ahhoz, hogy az inzulinrezisztencia (IR) fogalma érthető legyen, először is azt fontos tudni, hogy mi maga az inzulin.Az inzulin egy, a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely a sejtek (pl. izomsejtek, zsírsejtek, májsejtek) sejthártyájához kötődik azért, hogy a sejtek fel tudják venni az adott tápanyagmolekulát (pl. szénhidrát, fehérje, zsír) és ezáltal ezekből a szervezet felépítse a saját tápanyagraktárait vagy adott esetben energiát nyerjen belőlük. Az inzulin tehát elsődleges szerepet játszik abban, hogy a sejtek felvegyék a vérből a szénhidrátmolekulákat (glükóz), amiből majd a sejt felépíti a szénhidrát (glikogén) raktárait vagy energiát tudnak nyerni, azaz ennek hatására a vércukorszint csökken. 

Mi az inzulinrezisztencia?

Az IR egy anyagcserezavar, amit úgy fogalmaztak meg, hogy ismert mennyiségű inzulin nem képes ugyanolyan mértékben növelni a sejtek glükózfelvételét és -hasznosítását egy egyén szervezetében, mint az egészséges embereknél. Ha nem kezelik megfelelően a testsúly optimalizálásával, táplálkozásterápiával, mozgásterápiával és/vagy gyógyszeres kezeléssel, az inzulinrezisztencia gyakran hozzájárul a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

Mi történik ilyenkor a szervezetben?

A probléma kialakulásában több tényező mellett a rendszertelen étkezés, különösen a nem megfelelő szénhidrátbevitel áll. A sejtek rezisztensek (ellenállóak) lesznek az inzulinnal szemben és emiatt nem tudják felvenni a glükózt, vagyis a vércukorszint is tartósan magas marad. A magas vércukorszint meglétét a hasnyálmirigy különböző jelzéseken keresztül érzékeli, emiatt folyamatosan termeli az inzulint, így a vérben az inzulinszint is magas lesz (hiperinzulinémia). Amennyiben ez tartósan fennáll, egyrészt egy idő után a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei „kimerülnek” és a későbbiekben nem fogják tudni ellátni feladatukat (a vércukorszint csökkentését), először csökkent glükóztolerancia – majd a már említett – 2-es típusú cukorbetegség alakulhat ki. Mindemellett a magas vércukorszint és a hiperinzulinémia különböző betegségek (pl. PCOS) kialakulásának kockázatát növeli.  

Mik az inzulinrezisztencia tünetei?

Az inzulinrezisztencia tünetei közé sorolható a testsúlyingadozás, gyakrabban hízás, szédülés, folyamatos fáradtságérzet, sóvárgás az édességek után, bizsergő, zsibbadó érzés a kezeknél és a lábaknál, sötétebb, száraz bőr (különösen a nyakon, hónaljon, karhajlatban), magas vérnyomás, szomjúságérzet vagy a gyakori vizelési inger. 

Hogyan diagnosztizálják az inzulinrezisztenciát?

Az inzulinrezisztencia értékelésére leggyakrabban alkalmazott módszerek közvetett módszerek, amelyek az éhgyomri glükóz- és inzulinkoncentráció meghatározásából, illetve az orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT) vagy inzulintolerancia teszt (ITT) elvégzéséből állnak. A gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módszer a HOMA-IR index (homeostasis model of assessment of insulin resistance) mérése, amelyet az éhomi inzulin- és glükózkoncentráció alapján számítanak ki. Ezek mellett a HOMA2, a GIR vagy a QUICKI is segíthet a diagnózis felállításában. Az inzulinrezisztencia gyakran jár emelkedett trigliceridszinttel és csökkent HDL-szinttel, amelyeknek a szintjét szintén mérik. A diagnózist minden esetben az endokrinológus vagy diabetológus szakorvos állíthatja fel.

Milyen betegségekkel állhat összefüggésben az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia összefüggésben áll a 2-es típusú cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel (pl. emelkedett vérzsírértékek), a metabolikus szindrómával, a PCOS-sel, a zsírmáj kialakulásával, az Alzheimer-kórral, valamint a daganatos megbetegedésekkel is. 

Mi befolyásolhatja még az inzulinrezisztencia kialakulását?

• Életmódbeli tényezők: Az életmódbeli tényezők elsődleges helyen szerepelnek az inzulinrezisztencia kialakulását tekintve. Ide tartozik a nem megfelelő, magas cukor- és zsírtartalmú ételeket tartalmazó étrend, a fizikai aktivitás hiánya, és ezeknek következtében az elhízás, a dohányzás, rendszeres alkoholbevitel, a stressz vagy az alváshiány. Az életmódbeli tényezők befolyásolhatók, ezért a kezelés során kiemelt szerepet játszik a táplálkozásterápia és mozgásterápia.
• Genetika: Az IR kialakulásában bár elsődleges a nem megfelelő életmód, sok esetben genetikai tényezők is húzódhatnak a háttérben. A kutatások alapján több gén is felelős lehet a betegség kialakulásáért.
• Életkor: a hormonrendszer változásánál, főleg pubertáskorban és az idősödő generációnál alakul ki gyakrabban IR.
• Nem: az IR kialakulásának nagyobb a kockázata a férfiaknál, de amikor a nők elérik a menőpauza utáni időszakot, ez az arány megfordul
• Etnikai különbözőségek

Mi lehet a következménye a kezeletlen inzulinrezisztenciának?

• A kezeletlen inzulinrezisztenciának számos következménye lehet, például a túlsúly, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, meddőség, PCOS, pajzsmirigy alulműködés. depresszió, pánikbetegség, magas vérnyomás, szívinfarktus, daganatos megbetegedések

  Kapcsolódó cikkünk

  

  A koplalás a fogyás ellensége

  Ha valaki úgy szeretne lefogyni, hogy éhezteti magát, azzal ideig-óráig elérheti ugyan a célját, de számolnia kell a koplalásnak a szervezetre gyakorolt káros hatásaival. Ráadásul rövid időn belül, a keservesen leadott kilók is visszatérnek. Vajdovich Dorottya, az Életmód Orvosi Központ dietetikusa elmondja, hogy miért nem ...

  Tovább olvasom

Az inzulinrezisztencia életmódorvosi megelőzése és kezelése

Az inzulinrezisztencia megelőzésében és kezelésében első lépést jelentenek az életmódbeli tényezők, ezért elsődleges a táplálkozásterápia és mozgásterápia meghatározása. 

Táplálkozásterápia inzulinrezisztencia kapcsán

Az IR kezelésében a táplálkozásterápia kulcsfontosságú szerepet játszik. A hangsúly az étkezések rendszerezésén és a szénhidrátok megfelelő formában történő bevitelén van. A táplálkozásterápia összeállítása során fontos figyelembe venni az egyéni szempontokat, lehetőségeket. 

A fő táplálkozási irányok az IR megelőzésében és kezelésében a következők:

• rendszerezett, napi 4-5x-i, megfelelő időközönként (2-3 óránként) történő étkezés, ami által elkerülhetőek a túlságosan kiugró vagy a leeső vércukor- és inzulinértékek

• növényi alapú, magas rosttartalmú étkezés előtérbe helyezése: pl. teljes értékű gabonafélék (pl. barna rizs, bulgur, köles, zabpehely, teljes kiőrlésű tészták, teljes értékű pékáruk, stb.), hüvelyesek (pl. bab, sárgaborsó, csicseriborsó, lencse, stb.), olajos magvak (pl. mandula, kesudió, dió, mogyoró, stb.), alacsonyabb cukortartalmú gyümölcsök (pl. piros bogyós gyümölcsök), zöldségek 

• naponta legalább öt adag (kb. 100 g) zöldség és gyümölcs fogyasztása, amiből 3-4 adag zöldség és 1-2 adag gyümölcs

• a telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajok előtérbe helyezése (pl. olívaolaj, magolajok, avokádó, repceolaj), a telített zsírsavak (pl. zsíros húsokban, vajban, sajtokban, kókuszzsírban, stb.) fogyasztásának korlátozása

• a cukrozott italok és édességek, valamint a zsírban és cukorban gazdag élelmiszerek fogyasztásának korlátozása

• az ételek adagjának és az étkezés gyakoriságának ellenőrzése

• az alkoholfogyasztás korlátozása

• A javaslat szerint az étrenden belül a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) eloszlása körülbelül 50-60%-ban szénhidrátból, 15-20%-ban fehérjékből és <30%-ban zsírokból származzon.

Mediterrán-diéta

Több kutatásban azt találták, hogy a Mediterrán-étrend folytatása pozitív hatást gyakorol az inzulinszint alakulására. Egy 12 hónapig zajló vizsgálatból az derült ki, hogy a Mediterrán-diétát folytatók körében jelentősen javult a vércukorszint, csökkent az inzulinszint és a HOMA-index, valamint az inzulinérzékenység javult.

 A Mediterrán-diétára jellemző a nagyarányú zöldség-, gyümölcs-, hüvelyes- és a teljes értékű gabonafélék (főként feldolgozatlan formában) bevitele. Ezzel együtt a hús és húskészítmények csökkentett, valamint a tej és tejtermékek alacsony vagy mérsékelt bevitelét javasolják. Az étrendben különösen nagy hangsúlyt kapnak a zsírosabb, omega3-zsírsavakban gazdag halak (pl. lazac, tonhal, makréla, hering, stb.), valamint a növényi olajok (különösen az olívaolaj és a magolajok).

Az IR kezelését tekintve elterjedt a 160 g szénhidráttartalmú étrend (az étkezéseket (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) tekintve általában 30-20-50-20-40 g –os elosztásban), ami inkább iránymutatásként szolgál, ugyanis nem mindenkinek elegendő ez a szénhidrátmennyiség, különösen, ha sportol az illető. Ezért az IR diéta esetében a szükséges szénhidrátmennyiséget minden esetben személyre szabottan kell meghatározni.

Étrend-kiegészítők alkalmazása

• D-vitamin: pozitív hatását fedezték fel, ugyanis a megfelelő napi dózist (2000-3200 NE) fogyasztók esetében javult a HOMA-IR értéke
• Probiotikumok (pl. egyes Bifidobacterium-ok): a bélflóra megváltozott állapotának rendezését tekintve azt találták, hogy a probiotikummal történő kiegészítés szerepet játszhat az inzulinrezisztencia megelőzősében és kezelésében, ugyanis a bélmikrobiom nagy hatással van a sejtek inzulinérzékenységére
• Kalcium: 1000 mg/nap fogyasztása esetén hosszútávon csökkenti a szérum inzulinszintet és a HOMA-IR értékét
• Szelén: javíthatja az inzulinrezisztencia mértékét 200 mikrogram/nap napi dózis esetén
• Cink: csökkentheti a HOMA-IR értékét és javíthatja az inzulinrezisztencia mértékét 220 mg/nap mennyiségben

A kiegyensúlyozott és változatos, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó étrend fedezi a napi vitamin- és ásványi anyag szükségletet. Ezeknek pótlása csak hiányállapot esetén szükséges. Ezek közül a D-vitamint szükséges csak pótolni a szeptembertől márciusig tartó időszakban.

Az inzulinrezisztencia diétájáról ide kattintva olvashat bővebben. 

Mozgásterápia inzulinrezisztencia kapcsán

Mozgásterápia jelentősége

A rendszeres fizikai aktivitás bizonyítottan csökkenti az inzulinrezisztencia mértékét, ugyanis javítja az izomsejtek inzulinérzékenységét. Az ajánlás szerint heti 150 perc alacsony vagy közepes erősségű aerob típusú mozgás javasolt. A túlsúlyos vagy elhízott egyéneken végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a kardio jellegű edzésformák, különösen az aerob edzés pozitív hatást gyakorol az inzulinrezisztenciára. A mozgásterápia összeállítása során fontos figyelembe venni az egyéni szempontokat, lehetőségeket. 

Mozgásterápia - aerob edzés

Az aerob edzés mérsékelt intenzitású, kb. 60 percig tartó testmozgás, amelynek célja a testzsír csökkentése és a szervezet oxigénszállító és -hasznosító képességének javítása a vázizomzatban és a szívben. A futás, a kerékpározás vagy az ugrókötelezés aerob gyakorlatnak minősül. Azoknál, akik rendszeresen végeztek aerob edzéseket, kimutatták, hogy vérükben csökkent mind az éhgyomri inzulinszint, mind a HOMA-index értéke. Ezek alapján az anyagcserezavarok mozgással történő kezelésével vagy megelőzésével – azaz a rendszeres testmozgás már fiatal korban történő bevezetésével – javítható az inzulinrezisztencia állapota. A WHO 2020-as iránymutatásaiban azt ajánlotta, hogy a gyermekek és serdülők legalább napi 60 perc közepes és erős intenzitású mozgást végezzenek az egészségre gyakorolt előnyök elérése és az elhízás kialakulásának megelőzése érdekében.

Mozgásterápia - erősítő edzés

A javaslat szerint az aerob edzés kiegészítői lehetnek a sajáttestsúlyos vagy kis ellenállással végzett erősítő edzésformák is, amik sok esetben javíthatják az elhízott fiatalok egészségi állapotát.Az erősítő edzések saját testsúlyos, kis súlyos vagy szabadsúlyos terhelések ismétléseiből állnak a zsírmentes testtömeg (pl. izomtömeg) növelése érdekében. Számos tanulmányban azt találták, hogy a kombinált edzés (aerob + rezisztencia edzés) pozitív hatást fejt ki az éhgyomri inzulinszint csökkentését tekintve. Arról számoltak be, hogy egy 8 hetes kombinált edzésprogram összefüggésbe hozható az inzulinérzékenység javulásával (22,2%) elhízott fiataloknál.

Az inzulinrezisztencia mozgásterápiájáról ide kattintva olvashat bővebben.

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Amennyiben az életmódbeli tényezők (mozgásterápia, táplálkozásterápia) változtatása nem okoz javulást az inzulin- és vércukorértékekben, gyógyszeres terápiára lehet szükség. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerhatóanyag a metformin, de sok esetben javasolhat a szakorvos GLP-1-receptor agonisták (pl. semaglutid), DPP4-gátlókat (pl. saxagliptin), tiazolokat (pl. pioglitazon), szulfonilureákat (pl. glimepirid). 

Inzulinrezisztencia kezelése táplálkozásterápia és mozgásterápia segítségével

Az inzulinrezisztencia megelőzésében és kezelésében tehát elsődleges szempont a megfelelő életmód kialakítása, életmódterápia alkalmazása, ami nem csak a káros életmódbeli tényezők (alkoholfogyasztás, dohányzás, stb.) jelenlétének csökkentéséből áll, hanem különös hangsúlyt érdemel a megfelelően összeállított, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó, rendszerezett étrend, valamint a rendszeresen végzett aerob jellegű fizikai aktivitás (erősítő edzéssel kiegészítve). Mindezek által bizonyítottan javíthatók a vércukor- és inzulinértékek, növekszik a sejtek inzulinérzékenysége, és megelőzhetők az esetlegesen kialakulandó szövődmények. A mozgásterápia és táplálkozásterápia megkezdésekor mindenképpen figyelembe kell venni az esetleges társbetegségek fennállását is.

Téma szakértői

Imre Noémi

Dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember MSc

Tovább

Felhasznált források:

Calcaterra, Valeria & Verduci, Elvira & Vandoni, Matteo & Rossi, Virginia & Fiore, Giulia & Massini, Giulia & Berardo, Clarissa & Gatti, Alessandro & Baldassarre, Paola & Bianchi, Alice & Cordaro, Erika & Cavallo, Caterina & Cereda, Cristina & Bosetti, Alessandra & Zuccotti, Gianvincenzo. (2022). The Effect of Healthy Lifestyle Strategies on the Management of Insulin Resistance in Children and Adolescents with Obesity: A Narrative Review. Nutrients. 14. 4692. 10.3390/nu14214692.

Hejazi, Keyvan & Hackett, Daniel. (2023). Effect of Exercise on Liver Function and Insulin Resistance Markers in Patients with Non-Alcoholic Fatty Liver Disease: A Systematic Review and Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Journal of Clinical Medicine. 12. 10.3390/jcm12083011.

Khomami, Mahnaz & Teede, Helena & Joham, Anju & Moran, Lisa & Piltonen, Terhi & Boyle, Jacqueline. (2022). Clinical management of pregnancy in women with polycystic ovary syndrome: An expert opinion. Clinical Endocrinology. 97. 10.1111/cen.14723.

Lee, Shin-Hae & Park, Shi-Young & Choi, Cheol Soo. (2021). Insulin Resistance: From Mechanisms to Therapeutic Strategies. Diabetes & metabolism journal. 46. 10.4093/dmj.2021.0280.

Li, He & Meng, Ya & He, Shuwang & Tan, Xiaochuan & Zhang, Yujia & Zhang, Xiuli & Wang, Lulu & Zheng, Wensheng. (2022). Macrophages, Chronic Inflammation, and Insulin Resistance. Cells. 11. 3001. 10.3390/cells11193001.

Li, Mengwei & Chi, Xiaowei & Wang, Ying & Sarra, Setrerrahmane & Xie, Wenwei & Xu, Hanmei. (2022). Trends in insulin resistance: insights into mechanisms and therapeutic strategy. Signal Transduction and Targeted Therapy. 7. 216. 10.1038/s41392-022-01073-0.

Sangaraju, Sai Lahari & Yepez, Daniela & Grandes, Xavier & Manjunatha, Ramya & Habib, Salma. (2022). Cardio-Metabolic Disease and Polycystic Ovarian Syndrome (PCOS): A Narrative Review. Cureus. 14. 10.7759/cureus.25076.

Zańko, Adrianna & Siewko, Katarzyna & Krętowski, Adam & Milewski, Robert. (2022). Lifestyle, Insulin Resistance and Semen Quality as Co-Dependent Factors of Male Infertility. International Journal of Environmental Research and Public Health. 20. 732. 10.3390/ijerph20010732.